search
hun /
rolunk

Megváltozott életek

Bakács László bizonysága

Bizonyságaink

Bakács László vagyok, feleségem Kata és van egy kislányunk, Zsófi. Szeretnék röviden beszámolni városunkban zajló eseményekről.

Könnyeimmel küszködve írom le azt az elhívást, amit Isten a szívembe égetett, számtalan bizonyságon és viszontagságon keresztül.

Gyermekkorom óta Berhidán éltem, ahogy a feleségem is. 12 éves koromban megtértem, Szent Szellem keresztséget nyertem és bemerítkeztem. Aktívan szolgáltam a helyi pünkösdi gyülekezetben. Nagyon sok bizonyságot éltem át már egész fiatalon is, ezek közül volt egy kiemelkedő 7 évvel ezelőtt, Isten adott nekem egy próféciát, hogy hatalmas ébredést akar létrehozni Berhidán, és ebben kulcsember leszek a családommal és még néhány segítő társsal. Ezrek fognak megtérni. Ezt akkor le is írtuk édesapámmal, és eltettem.

Teltek az évek, Kata, aki akkor még nem volt a feleségem Budapestre költözött és ott kezdett aktívan szolgálni az Omega gyülekezetben. Pár évvel később összeházasodtunk és én is oda költöztem, bekapcsolódtam az ottani szolgálatba. Nagyon nagy áldások időszaka volt az mindkettőnk számára, rengeteget épültünk, tanultunk, jó volt egy nagy, aktív, élő, evangélizáló gyülekezet részese lenni. 2009 év végén a gyülekezet Süveges Imre apostol látása alapján 4 ágra osztódott, és mi is kaptunk erre egy iránymutatást, hogy a vezetők melyik alakuló gyülekezetben szeretnének minket látni. Meg is történt, az egyik kiküldött gyülekezet részesei lettünk, de valahogy nem volt békességünk. Minden egyes alkalom után úgy jöttünk haza, hogy Uram, mit akarsz, miért nem érezzük itt a helyünket?

Az egyik ilyen estén is imádkoztunk és a feleségemnek is és nekem is ugyanazt helyezte Isten a szívére: „Menjetek vissza őseitek földjére". Rögtön eszembe jutott a prófécia, amit 12 évesen kaptam. Kicsit megijedtünk ettől. Valóban ezt akarod, Uram? Mi szeretünk Pesten élni, és visszamenjünk oda, ahonnan eljöttünk? Adjuk fel a jól fizető állásainkat Pesten, a szép lakásunkat, a pörgős életet? Nagyon megterhelte ezzel a szívünket Isten. Nem volt kecsegtető, de tudtuk, ha Isten hív, akkor adja mellé az áldását is. A megvalósításban követtünk el hibákat, mert egy olyan hitelbe mentünk bele, hogy tudjunk Berhidán házat venni, ami rendkívül kedvezőtlen, és azóta sokat imádkozunk, hogy sikerüljön kikerülnünk belőle, de két hónapon belül hazaköltöztünk Berhidára.

Közben a feleségem már áldott állapotban volt és 2010. július 06.án megszületett a kislányunk. Teltek a hónapok és nem tudtuk, merre induljunk el, hogy kezdjünk neki a munkának.

Eltelt két év az útkereséssel. Eközben Isten hihetetlen módon gondoskodott rólunk. A hitelcsapda miatt voltak nagyon szűkös időszakaink, de el kellett jutnunk arra a felismerésre, amiről az ének is szól: Áldom Szent Neved, ha éppen minden rendben megy... Áldom szent neved a szenvedések útján is, ha könnyek között áldozom, áldom Nevedet.

Megtanultuk minden körülmények között Isten nevét áldani!

Isten pedig gondoskodott egy olyan munkahelyről, ahol engem vettek fel kb. 40 jelentkező közül, pedig nem volt gyakorlatom sem, és messze is laktam. Fizették a bejárásomat autóval, ami itt a környéken csodának számít, és magasabb fizetésem volt, mint a pesti munkahelyemen.

De még mindig nem tudtuk, hogy kezdjük el a munkát. Elmentünk a környező gyülekezetekbe, de sehol nem éreztük, hogy ott lenne a helyünk, mivel minket azért hívott haza az Úr, hogy az emberek megmentésével törődjünk, nem pedig egy régen meglévő, csak egymást építgető, tradicionális gyülekezetben üldögélni. Magyarországon élő és cselekvő hitre van szükség. Aztán 2012 nyarán Isten adott egy álmot a legjobb barátomnak, hogy nyitva voltak a kapuink és özönlöttek be az emberek és megtértek. Ez adott egy lökést. Úgy éreztem a fiatalokat kell első körben megszólítanom. Ismertem néhány kallódó fiatalt a városban. Kölcsönkértem egy katonai sátort, felállítottam az udvarban és rendeztünk nekik egy 3 napos alkalmat. Sátorban aludtak, főztünk, elmentünk a Balatonra, sportoltunk, és esténként nagyon jó alkalmaink voltak, ahol Isten volt a középpontban, dicsőítettünk, imádkoztunk, kiáradt a Szent Szellem és tudtunk olyan őket is érintő témákról beszélni, amikre szükségük volt.

Ahogy véget ért ez a tábor, Isten szólt, hozzám, hogy ez volt a kezdet és most elkezdődik az igazi munka! Kibéreltem a helyi kultúrházat saját költségből, és meghívtam embereket. Nem volt semmink egy gyülekezeti alkalom megrendezéséhez. Csak a hitünk és az elhívás. Biciklikerékért és a saját kerékpáromért cseréltem mikrofont. Így már volt egy darab mikrofonunk és egy kölcsönkért 5 W-os erősítő. Az első alkalmon még csak kb. 10-en voltunk.

Aztán Isten hihetetlen módon kezdett munkálkodni. Álomban szólt hozzám, hogy menjek el egy volt osztálytársamhoz, aki elég alvilági életet élt, és mondjam el neki, hogy az Istennek szüksége van rá és most hívja őt! Elmentem és már el volt készítve a szíve. Eljöttek az Istentiszteletre, és a következő alkalommal megtértek az élettársával együtt. Sokat beszélgettünk velük és vágy volt a szívükben, hogy Istennek tetsző életet éljenek és bemerítkezzenek, de a lány kijelentette, hogy ő soha nem akar hozzámenni feleségül a párjához. Aztán Isten egy hét alatt csodálatosan megváltoztatta a szívét, és már jobban akarja, mint a leendő férj, az egész életük egy gyökeres változáson ment keresztül, már ki van tűzve az esküvő, és az első tűz erejével hirdetik az evangéliumot. Isten továbbra is álmokon keresztül vezet, hogy kikhez kell elmennem, név szerint, és hogyha elmegyek oda, ahová mondja, ott mindenki megtér. . Jelenleg a gyülekezet 4 hónapos és kb. 70 felnőtt és 30 gyerek jár rendszeresen az alkalmakra. Mindenki friss megtérő.

Ahogy elkezdtem az elhívásba beleállni, lehetetlen volt dolgozni, annyi munkát adott az Úr. Bár az utolsó erőmig helytálltam ott is és Isten munkájában is. Egyik napról másikra mégis a cég összeomlott és megszűnt a munkahelyem. Így hirtelen lett időm Isten munkájára. Most főállású vagyok, csak fizetést nem kapok érte. De hiszem, hogy Isten gondoskodik rólunk!

Úgy történik minden, mint az apostoli időkben, hétről hétre növeli az Úr a gyülekezetet az üdvözülők számával. Még nem volt olyan Istentisztelet, ahol ne lettek volna új megtérők. Isten azt a látást adta nekem, hogy ugyanúgy kell mindennek történnie, mint az első gyülekezetben. Az emberek, akik megtértek, ugyanúgy, mint az ApCselben, házanként összejönnek, imádkoznak, és leszáll a Menny! Csodák történnek. Isten nagyon keményen megmondta nekem, hogy vegyük komolyan azt az Igét, hogy nagyobbakat fogtok tenni, mint én, és ha betegekre tesszük a kezünket, Jézus nevében, meg kell gyógyulniuk. Kötelességünk hatalommal beszélni Jézus nevébe vetett hit által! Nem kell imádkozni, könyörögni egy betegért, ez hitetlenség. Hinnünk kell abban, hogy Jézus nevére minden térd meghajol. Azóta a mottónk: A csodák ma is működnek!

Volt egy fiatalember, aki eljött az alkalomra, hogy megnézze, milyen helyre jár a felesége, mondta, hogy nem akar megtérni és nem hisz az egészben, de megengedte, hogy imádkozzak érte, és ahogy megáldottam, hozzá sem értem és Isten érintésétől a földre esett. Azóta megtért és most készül a bemerítkezésre.

Volt egy világi srác, aki bejött a gyülekezetbe, és ahogy kezet fogtam vele, betöltötte a Szent Szellem, és azt mondta, soha sem érzett még ilyet. Azonnal meg is tért és azóta működik a gyógyító ajándék az életében! Nemrég volt az esküvőjük, összeházasodtak az élettársával.

Egy másik alkalommal Isten szólt a húgomhoz, hogy menjünk el egy rokonunkhoz a kórházba, mert Isten szólt hozzá, hogy ahogy Ezékiásnak, úgy neki is ad még 15 évet. Ez a férfi agydaganatban szenvedett, és már olyan stádiumban volt, hogy az orvosok azt mondták kb. két napja van hátra. Morfiumozták, és nem volt észnél. Bementünk a kórházba és kihirdettük, hogy meggyógyult. Ehhez nagy hit kellett. Könnyebb lett volna imádkozni, aztán vagy megtörténik, vagy nem, de ez egy választóvonal volt az élő hit és a vallásosság között. Már akkor felült, visszatért a tudata és evett. Azóta eltelt két hónap, teljesen jól van, otthon van, eszik, járkál, megerősödött, volt már nálunk is azóta. Dicsőség Istennek. A csodák ma is működnek! Nem szabad, hogy ellaposodjon a hitünk. Ha nem történnek meg a csodák, akkor erőtlen evangéliumot hirdetünk.

Egy másik párnak, akik élettársi kapcsolatban voltak, már meg is volt az esküvője. A férfi egyik napról a másikra megszabadult a dohányzástól. Házasságok állnak helyre, nagyon mélyről jött embereknek változik meg az életük.

A fiatalok közt létrehoztunk egy ifi csoportot, akik evangélizációs célból gyűlnek össze hétről hétre és szórják a magot a barátaik közt. Imádkoztunk hangtechnikáért is mert semmilyen ilyen eszközünk nem volt, és Isten elvezetett olyan fiatalokhoz, akik rendezvényeken zenélésből élnek, ahogy elmentem hozzájuk, az ő szívük is el volt készítve és megtértek. Következő alkalomra már hozták is magukkal a hangosító berendezéseiket, Isten csodálatosan gondoskodott!

Nagyon sok szüksége van még a gyülekezetnek, pl.: laptop, projektor, hangszerek (dob, zongora), saját hangtechnika stb, de hisszük, hogy Isten betölti ezeket.

Már annyian vagyunk, hogy nem férünk el a kultúrházban, és hétköznapi alkalmakat sem tudunk ott tartani, pedig nagyon nagy szükség lenne alfa kurzusra, a fiataloknak egy helyre ahol összegyűlhetnek, különböző programokat, tanítás sorozatokat, dicsőítő próbát tudunk tartani, stb. Hisszük, hogy Isten csodát tesz ebben a dologban is. Van egy nagy épület a városban, egy régi iskola, eladó nagyon olcsón 8 millió Ft, hisszük, hogy Isten nekünk adja!

Minden vasárnap a gyülekezettel együtt felolvassuk az Omega Hálózat alapígéretét, mert hisszük, hogy a Berhidán folyó munka is ennek a része:

„Összeszedem az egész Jákobot, összegyűjtöm Izrael maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr."

(Mikeás 2: 12-13)

Mindez 2012 októberében kezdődött. Tudjuk, hogy ez még csak a kezdet, és várjuk a folytatást!

Az ezrek a cél... és azon túl! A csodák ma is működnek!

Berhida, 2013. január 20.

The testimony of Bakács László

My name is László Bakács, my wife's name is Kata and we have a daughter, her name is Zsófi. I would like to tell about what is happening in our town nowadays.

I am struggling with tears when I write about the calling God has burnt into my heart through many testimonies and battles.

I and my wife have been living in the town of Berhida since our childhood. I gave my heart to God when I was 12 years old. I received the Holy Spirit and I baptised. I was active in serving in the local Pentecostal church. I have had many testimonies even at a younger age. One of them is outstanding. It happened 7 years ago. God gave me a prophecy of how he wants to give a great awakening in our town. It was about thousands of people turning to God and my family and some other helpers will play key role in that awakening. We wrote this down at that time with my father.

Years went by and when I was 19, my wife, Kata, who was not my wife at that time, moved to Budapest, the capitol, and started to minister at Omega Church. Couple of years later we got married and I also moved to Budapest and started to minister at Omega Church. It was a blessed time for both of us. We have learnt a lot and matured in Spirit and it was good to be part of a great evangelizing church. At the end of 2009 the church divided into 4 smaller churches according to Imre Suveges apostol's vision. We were also sent to one of the churches and we started to be part of that church but we did not have peace inside about that. After each service we came home with a feeling that we are not at the place where God wants us to be.

One evening when we prayed, God put the same things on my wife and my heart: „Go back to the land of your ancestors!" The prophecy, I received when I was 12, came to my mind immediately. It was a little frightening. Do you really want this Lord? We like Budapest. Why should we go back the same place where we are from? Should we give up our well paying jobs, nice apartment and fast-paced life? God burdened our hearts with this idea. It wasn't promising at all to go back but we knew that if God is calling than He is giving His blessings too. In two months time we were back at our old town, Berhida. Though we made mistakes in implementing it; as we took a disadvantageous bank loan for buying a house in Berhida. We are praying to God to deliver us from this loan.

In the meantime, my wife was expecting our daughter, who was born on 6 July, 2010. Months went by and we didn't know how to start the work. Actually, we spent two years searching our way to go. God has faithfully provided for us during this time. Because of our bank loan, we had narrow circumstances, but we had to get to the realization that "Blessed be Your Name on the road marked with suffering." according to the song.

We learnt to bless God's name in every situation!

God provided a job for me where they choose me out of 40 applicants, though I lived far from the workplace and without experience. In addition, they paid my transportation by car and my salary was even higher than in Budapest. It was a kind of miracle at that area where I live.

But we still did not know how to start our ministry work. We went to the churches of the area, but we felt at home nowhere, because God did not call us to sit in a traditional church, but to save people's life. We felt Hungary needed a living and acting faith. Then, in the summer of 2012, God gave a dream to my best friend: "that the gates were open and people came to give their lives to Christ". This has given inspiration to us. I felt I needed to address the young generation first. I knew some backslider young people in town. I borrowed a military tent which I put up in our backyard and we organised a three day event for them. We had wonderful events in the evenings where we could talk about topics they were interested in, we worshiped and prayed together and definitely God was in the focus. During the day we cooked together, went to the lake to swim and had a wonderful time.

As we finished the camp, God told me that it was only the beginning and the real work is starting now! I rented the cultural centre of the town from my own budget and I invited people there. We did not have anything to start a church. Only faith and calling. I traded my bicycle to a microphone. There we had a microphone and a borrowed 5 W amplifier. We had about 10 people at our first meeting.

Then God started to work wonderfully. He told me by a dream to go to my ex classmate, who lived a kind of criminal life, and tell him that God needs him now. I went to visit him and his heart was already prepared. He came to our meeting with his girlfriend and both of them gave their lives to Christ. We talked a lot with them and both of them had a wish in their hearts to please to God and to baptise, but the girl didn't want to get married at all. Then God changed her point of view in one week and they set the date for the wedding. Both of them are preaching the gospel with fresh fire. God is leading me by dreams, He gives me the names of people I should visit and also what I need to tell them. And when I go to them, they repent. Now our church is 4 months old and we have 70 adults and 30 kids who come regularly. All of them are new believers.

As I started to minister I became very busy in the work of the Lord, beside my job. But the company I worked for collapsed from one day to the next. Therefore, I suddenly had time for God's work. Now I am a full-time minister without salary. But I believe that God provides for us.

It is happening like in the apostolic time, God is increasing the church with new believers week by week. We haven't had a week pass by without new converters. God gave me the vision that everything will happen the same way as it was in the first church. People who become Christians gather together in houses, pray and Heaven comes down, just like in the Book of Acts. Miracles happen. God told me, be serious about the Scripture where it says: you will do greater things, and if you lay your hands on sick people they will recover in Jesus' name. It is our duty to talk with authority by faith in the name of Jesus. We don't have to pray for the sick, this is unbelief. We need to believe that for Jesus' name every knee must bow. From the time we started to practice it, our motto became: Miracles are working today!

There was a young man who came to our meeting to see where his wife goes every Sunday. He said he didn't want to become a Christian but he allowed me to pray for him. As I blessed him without laying hands on him, he fell to the ground by the touch of God. After this experience he gave his life to Christ and he wants to be baptized.

Another young man came to our church and as I shook hands with him, the Holy Spirit filled him. He said he never felt anything similar and he gave his life to Christ immediately and healing power has been working in his life since that time. He also got married with his partner.

Another time, God told my sister to visit a relative who is in hospital; because God told her that He wants to give him 15 more years as he gave to Hezekiah. This man had brain tumour and he was in a stage where the doctors gave him only two more days. He wasn't conscious because of the morphine. When we went to the hospital, we proclaimed healing. We needed faith to do that. It would have been easier to pray and then it either happens or not. That was a line between faith and religiousness. His consciousness came back immediately, sat up and ate. Two months passed by and he is still well, became strong and came to church. Praise God! Miracles are working today! Our faith should not be flat. If miracles are not happening, we preached the gospel weakly.

A man who was in a partner relationship got married and could be delivered from the bondage of smoking from one day to the next.

Marriages are restored. Those lives who are coming from really deep are changing.

We created a youth group, who come together to evangelize among their fellows.

We prayed for a sound system too. God led me to young professional musicians and their hearts were also ready. They came to the church and brought their equipment too. God is providing.

The church also needs a laptop, instruments (piano, drum set), an own sound system, etc. We believe God will provide these too.

We have outgrown the cultural house. We feel we need a place where we can come together during the week for different programs: alpha courses, youth meetings, Bible teachings, worship rehearsals, etc. We believe God is doing a miracle in this area too. There is an old school in town for sale for a good price, it is HUF 8 million. We believe God is going to give it to us. We read out the principle promise of the Omega Churches each Sunday for the church, because we believe that the work here in Berhida is part of Omega Network:

"I will surely gather all of you, Jacob; I will surely gather the remnant of Israel. I will bring them together like sheep in a pen, like a flock in its pasture; the place will throng with people. The One who breaks open the way will go up before them; they will break through the gate and go out. Their King will pass through before them, the Lord at their head."

(Micah 2:12-13)

This work started in October, 2012. We know this is only the beginning and we are looking forward to what still to come.

The aim is to reach thousands or more! Miracles are working today!

Berhida, 20th January, 2013

Mihalovics Krisztina bizonysága

Mihalovics Krisztina vagyok, 35 éves, házasságban élő kétgyermekes családanya.
Gyermekkoromban biztonságos anyagi körülmények között éltem szüleimmel, bátyámmal és nagyszüleimmel.
Gyermekéveimet a sportolás tette ki, nagy sikerekkel 11 évig asztalteniszeztem. Érettségi után Angliában babysitterkedtem. Hazatérésem után fodrászként kezdtem dolgozni. 2003-ban férjhez mentem, majd fodrászként saját vállalkozásba kezdtem, ami sikeresen működött. Rendkívül jó anyagi körülmények között éltünk.
Ennek ellenére nagyon labilis és hiányos lelki biztonságban éreztem magam. Ennek hiánya késztetett arra, hogy a szellemi dolgok irányába forduljak. Valami hiányzott az életemből, amiből pótolni akartam ezt a hiányt! Mivel a családomban és ismeretségi körömben elterjedtek a különböző szellemi irányzatok, ezért elkezdtem érdeklődni ezek iránt. Mélyen belemerültem, kutattam és kipróbáltam ezeket a módszereket. Gyakran jártam jósokhoz, saját magukat látnokoknak valló emberekhez, akiknek bizalommal követtem tanácsát. Beszéltem asztrológusokkal, készíttettem horoszkópot magamnak és családomnak, használtam különböző tárgyakat a jövőm kikutatásához, ingáztam, kártyát vetettem és hittem a reinkarnációban. Betegségem gyógyulását a homeopátiában, természetgyógyászatban, vegetarianizmusban, a bioenergetikában, önszuggeszcióban reméltem. Nagy hatással volt rám a Rudolf Steiner féle filozófia, antropozófikus elméletei. Így a még meg nem született gyermekimet is a Waldorf pedagógia szerint szándékoztam nevelni. Jártam különböző terápiákra: meditációk, angyalterápia, - betegesen gyűjtöttem az angyalokat ábrázoló képeket, tárgyakat, szobrokat, valósággal bálványoztam őket – kineziológia, radiesztézia, testi energetikai gyógyítás (chakrák) stb. Ezek a terápiák rengetek időmet és még több pénzemet emésztették fel. Gyakran vettem részt olyan előadásokon, ahol különböző előadók meg akarták tanítani az embereket arra, hogyan éljenek jó és boldog életet, habár a saját  magánéletük éppen az ellenkezőjét mutatta.  
Ezen szellemi tevékenységek következményeképpen, első gyermekem születése után olyan negatív folyamatok indultak el bennem, amiről akkor még fogalmam sem volt, hogy honnan származnak. Éjszakánként szörnyű látomások kezdtek gyötörni, halálfélelem uralkodott el rajtam. Súlyos depresszióba estem, nappal negatív, gyilkos gondolatok jártak a fejemben, pedig tudtam, hogy én egy normális ember vagyok. Nagyfokú agresszió és szeretetlenség uralkodott el rajtam az emberek iránt. Ezek a folyamatok állandóan ismétlődtek és nem akartak szűnni. Lelkileg olyan mélyre süllyedtem, hogy arra az elhatározásra jutottam, ha nem fognak megszűnni ezek a gyötrések, akkor inkább az öngyilkosságot választom. Valósággal úgy éreztem magam, mintha a Pokolban lennék, és innen már nem lenne visszaút. A reménytelenség és a fájdalom egyre inkább sodort magával. Az is eszembe jutott, hogy pszichiáterhez fordulok, de mivel ismertem az ottani körülményeket, mégis egy újabb alternatív gyógyászati terápiába kezdtem.  
A Táltos klinikára mentem, ahol két perces „szellemlevételen” vettem részt jókora pénzbeni összegért cserébe. Azt állították, hogy egy gonosz szellem lakozik bennem, ezért ez a sok szenvedés. Jobbulást ígértek, amit először meg is kaptam. Utána azonban a helyzetem nemhogy javult volna, hanem még rosszabbra fordult. Újabb látomások, újabb erőteljesebb félelmek kezdtek gyötörni, újabb álmatlan, szörnyű éjszakák és depressziós napok következtek.
Nagyon el voltam keseredve és egy ismerősöm tanácsára belekezdtem egy hosszú másfél évig tartó heti elfoglaltsággal járó, rengeteg pénzt felemésztő terápiába. Ugyan az egyik részről történt javulás, fokozatosan szűntek a látomásaim és a gyötrő félelmeim, de ugyanakkor párhuzamosan romlásnak indult a családi életem. A szüleimmel megromlott a kapcsolatom, sokat veszekedtem velük, megharagudtam rájuk múltbéli dolgokért, mert a terapeuta gyermekkori feldolgozatlan élmények okaként tüntette fel problémámat. Férjemet rávettem, hogy költözzünk el szüleim közeléből, hitelfelvételre kényszerítettem, mellyel anyagi válságba sodortam a családot. Feladtam a jól működő vállalkozásomat, mindenért a szüleimet, férjemet hibáztattam és azon gondolkodtam, hogy elválok. Mivel a második gyermekemmel várandós lettem abbahagytam a terápiát. Kaptam egy ígéretet, hogy gyógyult vagyok, de majd szükségem lesz egy további hosszú, drága terápiára Én akkor azt gondoltam, hogy jól vagyok, de magánéletem, a családi viszonyaim nem ezt mutatták. Azt gondoltam, hogy ennél jobb már nem lehet az életem. A szörnyű állapothoz képest egészen normálisan éreztem magamat, gyógyulást is ígértek, de ez nem így történt, később újra rosszul lettem.
Ma már tudom, hogy ez céltévesztés volt, és ezek a dolgok nem Istentől származnak. Ezekkel a negatív szellemvilágnak nyitottam kaput az életemben.
Ekkor történt a fordulat az életemben. Eljött hozzám valaki hajat vágatni. Egy belső késztetést érezve beszélni kezdtem az életemről, elmondtam neki a belső félelmeimet, látomásaimat és a dolgokat, amiben hittem. Kiderült róla, hogy egy gyülekezet lelkipásztora. Beszélt nekem Isten szeretetéről, ami nagyon megérintett engem. Később meghívott a családjához egy beszélgetésre, ahol imádkoztak értem, és Isten segítségét kérték, hogy változtassa meg, és állítsa helyre az életemet. Ezen beszélgetés alatt ismertem fel, hogy rossz úton járok és azok a rossz dolgok azért történtek velem, mert a negatív szellemvilágnak nyitottam kaput. Elmondták, hogy Isten mennyire szeret engem, és nem akarja, hogy bűneim miatt elválasztva éljek tőle. Beszéltek nekem Jézus Krisztusról, a megváltóról és arról, hogy ha hiszek benne, akkor végleg megszabadít a gyötrésektől. A lelkipásztor azt tanácsolta, hogy mivel már annyi mindent kipróbáltam, próbáljam meg magát Istent! Tegyem próbára Istent! Elhívott egy Alpha kurzusra (ahol kötetlen beszélgetés van a kereszténységről) egy gyülekezetbe, mondván ez ingyen van. Járjak el erre, és ha egy idő után nem történik változás az életemben, akkor hagyjam abba. De tegyek egy próbát! Én először bizalmatlan voltam, de gondoltam utoljára megteszem, amit mond.
Az Alpha kurzus folyamán minden kérdésemre választ kaptam. Megértettem, hogy a Biblia nem csupán egy könyv, és a Jézus Krisztusban való hit az egyetlen megoldás az életemre. Az egyik ilyen alkalom utáni éjszakán tapasztaltam meg Isten szeretetét és azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk és felvitte a keresztre a mi bűneinket, ezáltal megszabadított minket a haláltól és közel kerültünk Istenhez. Azon az éjszakán átadtam az életemet Istennek, és azóta is, élő kapcsolatom van vele. Isten Igéje valósággá vált, megszabadított a halálfélelemből és minden szenvedéstől. Mindez egy éve történt, 2010 tavaszán,  és azóta óriási változásokon mentem át. Isten újjászült engem. Gyülekezetbe járok, ahol jó közösségi élet van, ahonnan rengeteg bátorítást kapok. Tudom, hogy Isten még sok mindent fog elvégezni bennem és a belé vetett bizalom rengeteg áldást hoz a számomra. Felépülési folyamat indult be az életemben, újraindítottam a vállalkozásomat, ami újra fellendült. Szüleimmel rendeződött a kapcsolatom, elkezdtem értékelni, tisztelni őket. A férjemmel egyre közelebb kerültünk egymáshoz és Isten megáldotta a házasságomat, a családomat. A gyermekiemhez való türelmem is növekedett, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb családanya vagyok.                                                                                                                  
Most már tudom, hogy nem jó Isten nélkül élni, mert tudattalanul szolgálhatjuk a másik oldalt.

“Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn.14,6

Mihalovics Norbert bizonysága

Mihalovics Norbertnek hívnak, 36 éves, nős, 2 gyermek édesapja vagyok és jelenleg Budapesten élek.
 
Előéletemről annyit mondanék, hogy kiegyensúlyozott családi környezetben nőttem fel. Szüleimmel és testvéremmel gyermekkoromban és azután is mindent meg tudtam beszélni, ami a mai napig is sokat jelent számomra.
Habár a spiritualitásról és hitbeli kérdésekről sosem tudtunk igazán beszélni a családban ennek ellenére, úgy érzem, hogy a szeretet és az elfogadást légköre mindig jelen volt.
A spiritualitás felé való nyitottságom akkor változott meg, amikor megismertem feleségemet, Krisztinát, aki teljesen más környezetből jött és más családi háttérrel is rendelkezett. Neki nem volt olyan harmonikus kapcsolata a szüleivel, mint nekem, ugyanakkor nyitott volt a szellem világ felé.
A megismerkedésünk óta eltelt tíz évben számtalan vallásban és keleti irányzatokban, ezoterikus tanokban kerestük együtt a válaszokat az élet kérdéseire. Több-kevesebb sikerrel. Mivel ekkortájt éppen egy ezoterikus és okkult könyvkiadónál dolgoztam, erős volt a kísértés, hogy megízleljem, megtapasztaljam azt, amire a szívem legmélyén mindig is szükségem volt. Eleinte magával ragadott ezeknek a tanoknak bölcsessége: a meditáció, valamint a tanítók, “látók, mesterek” átszellemültsége és alázata.

Idővel az élet megmutatta ezen tanok igazi arcát. Egyszerre volt jelen a spiritualitásban az isteni szeretet, de ugyanakkor  jelen volt a káosz és a romlottság, a  képmutatás és nem mellesleg az anyagi motiváció is.

Hiteltelenné váltak az idáig megismert tanok és vallások.
Felségem hiába fordult látóhoz, spirituális gyógyítóhoz, járt kezelésekre, depressziója és lehangoltsága egyre jobban elmélyült. Én nem értettem, hogy mi történik vele és mivel nehéz élethelyzetben voltunk, én sem tudtam az a  társ lenni, akire ezekben a nehéz időkben támaszkodhatott volna.
Mindezt tetézte, hogy időközben anyagi nehézségeink is támadtak.
A helyzet csak azután javult, amikor munkahelyet váltottam és ezáltal eltávolodtam ezektől a New age-es tanoktól.
Ekkor ismerkedett meg feleségem az Omega gyülekezet apostolával, aki elmondta, hogy Isten segítségével megszabadulhatunk a kötöttségektől, depressziótól és szorongástól.
Mivel más lehetősége nem igazán volt, ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodott.
Számomra is szembetűnő volt az a hatalmas  és gyors pozitív változás, melyen ilyen hirtelen keresztül ment a feleségem. Isten napról napra formálta új emberré a feleségem.
Először kétkedve fogadtam a hirtelen változást, mivel kiábrándultságot, és kiégettséget éreztem a számtalan csalódás és spirituális zsákutca miatt.
Ezért eleinte elutasító voltam a feleségemmel és azokkal is, akik tudták, hogy Isten segíthet. Nem akartam tudomást venni Istenről, nem akartam befogadni a szívembe.

Csak lassan értettem meg igazán, hogy az  erkölcsi tisztaság és a szeretet segíthet nekünk átvészelni az élet megpróbáltatásait, melyeket Isten Igéje képvisel.
 Mióta befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe, pozitív fordulat történt a párkapcsolati téren és anyagi téren egyaránt. Szüleinkkel való kapcsolatunk javult. Jobban oda tudunk figyelni a egymásra, szeretteinkre és ha kell tenni is értük. Ha kell, már bocsánatot tudok kérni, elismerni őszinte szívvel, ha hibáztam.

Mostanában kezdek megnyílni az Teremtő Isten felé, mert tudom, hogy az Istenbe vetett hit nélkül nem érdemes és nem is lehet kerek egész életet élni. Habár sokszor hibásan cselekszem vagy döntök a mindennapokban, de tudom, hogy Isten megbocsát, és újra felépít, megerősít engem. Ugyanis az a szeretet, ahogy Isten szeret minket, talán csak a szülői szeretethez hasonlítható. És ez olyan szeretet mely viszonzatlan, elfogadó, önzetlen, sokszor talán meg sem érdemelt....

Lázár Zoltán bizonysága

lazar_zoli

      Lázár Zoltán vagyok, grafikus, most elsősorban karikatúrák, portrék készítésével, illusztrálással foglalkozom, de tartok rajzfilmes szakkört is 6-14 éves gyerekeknek a Zuglói Cserepesházban. Korábban tizenöt éven keresztül dolgoztam a rajzfilmgyártásban első-sorban a Pannónia Filmstúdióban, Varga Stúdióban és a Kecskemétfilmnél is. Tervező animátorként részt vettem többek között Az ember tragédiája, Az ének a csodaszarvasról, a Mr. Bean, Macskafogó 2,  Corto Maltese stb. produkciókban.

      Kolozsváron születtem 1970-ben. Négy éves koromban jöttünk Magyarországra. Gyermekkoromat egy alkoholista apa mellett éltem, aki dühöngéseivel terror alatt tartott bennünket édesanyámmal. Nehéz időszakokat éltünk át s bár megmagyarázni akkor nem tudtam, de mégis mintha ezekben az otthoni krízis helyzetekben valami már akkor visszatartotta volna az eseményeket attól, hogy azok tragikus fordulatot vegyenek. Az otthoni légkör ellenére elég sokáig életvidám, tanulásban összeszedett gyerek voltam, de az apám folytonos támadásai, gúnyolódásai a kamaszkoromra nagyon bizonytalanná tettek a személyiségemben. Tele lettem szorongásokkal és gátlásokkal, holott mindennél jobban akartam elfogadottá lenni mások számára. Akkor ezt még nem értettem, de egy olyan szeretetre vágytam, ami stabil és kiszámítható. Az édesanyámtól ezt részben megkaptam, de azóta is azt tapasztalom, hogy ahhoz, hogy egy ember az identitásában erős lehessen, egy egészséges apa támogatására van szükség.

      Mivel ez nem volt meg, a tanulást háttérbe szorítva a képzelet, a külvilág elvárásai és a rock 'n' roll zene által próbáltam saját magam megfogalmazni az énképemet és minden erőmmel azon voltam, hogy az emberek figyelmét magamra fordítsam. És ez átmenetileg működni látszott, melyet tovább fokozott az a fajta felszabadultság-érzés, amit az alkohol hatására éreztem. S bár korábban az apám miatt mindennél jobban gyűlöltem mindent, ami az alkoholhoz kapcsolódott, mégis egyre inkább kezdtem beállni arra a negatív pályára, amit az ő taposott ki előttem.

      Húsz éves koromban a főiskola egyik előadótermében tartott filmklub keretében levetítettek egy filmet, mely Lukács evangéliuma alapján készült. Nagyon megfogott a film és azt éreztem, hogy mindaz, amit látok igaz. Ahogy a narrátorral együtt elmondtam egy imát a film végén, váratlanul egy érintésnek a melegségét éreztem a mellkasomon és egy békességet. Soha azelőtt ilyet nem tapasztaltam. Ennek hatására az ezt követő napokban, hetekben elkezdtem olvasni a Bibliát, de nem sokat értettem belőle. Viszont annyi halványan kirajzolódni látszott, hogy egy döntéshelyzet felé tartok. Két lehetőség derengett előttem: Vagy tovább megyek és megpróbálok nyitott lenni arra, amit ez a feltételezett Isten mondani akar nekem, vagy élem tovább az életemet úgy, ahogy eddig. Gyáva voltam ahhoz, hogy tovább menjek és féltem az emberek véleményétől, úgyhogy az utóbbit választottam.

      Innentől kezdve gyakorlatig csak sodródtam, döntéseimet pillanatnyi benyomások alapján hoztam. Két főiskolát is elkezdtem, de az igazi célomért (ami a rajzfilmkészítés és a képzőművészet) csak nagyon későn tanultam meg küzdeni. Amikor pedig sikerült valamilyen szinten pályára állnom, akkor a ló túlsó oldalára esve orrvérzésig dolgoztam s közben mindig az lebegett a szemem előtt, hogy majd művészi önmegvalósítás által valami módon célba ér az életem. Ekkorra az alkoholizmusom már kiteljesedett, és egy esztelen életvezetéssel párosulva folyamatosan olyan helyzetekbe sodort, ahol nyilvánvaló módon csak mennyei gondviselés folytán maradhattam életben.

      Egyik ilyen lerészegedett állapotomban egy hűvösebb nyári napon hosszú nadrágban és pulóverben megpróbáltam átúszni a Balatont Fonyód és Badacsony között. Mivel az emlékezetvesztésig ittam le magam, nem emlékszem a részletekre, de utólag össze- rakva kiderült, hogy kb. 23.00-tól 02.00-ig úszhattam folyamatosan, amikor nagyjából a táv felénél elfogyott az erőm és fulladozni kezdtem. Arra emlékszem, hogy a parti fények alapján a két part hasonló távolságra lehetett. Éjjel volt, szeles, hűvös idő és csend, csak a víz csattogását lehetett hallani. Nem tudtam tartani már magam a víz felszínén, többször alábuktam és segítségért kiáltottam egyre artikulálatlanabbul, de semmilyen irányból nem volt mozgás körülöttem, amíg a szem ellátott. Azt gondoltam, most meghalok. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de legközelebb arra eszméltem, hogy rám világít egy reflektor és valaki megpróbál beemelni egy vitorlás hajóba.

      Visszavitt engem Fonyódra és egy mentőautó bevitt a Marcali kórházba. Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy fehér ruhás delegáció vonul be a kórterembe a vizitet vezető orvos felkiáltásával: "- Na itt van a Balaton-átúszó!" Elmondták, hogy a testhőmérsékletem lehűlt 34 C° -ra és ha még egy kicsit tovább hűl, a vér annyira besűrűsödik, hogy az agy nem kap oxigént és még akkor is meghaltam volna, ha tovább bírom az úszást. Ennek ellenére semmi bajom nem lett, még csak meg sem fáztam és aznap du. el is engedtek a kórházból. De amikor a vizit elhagyta a szobát, egy orvosnő hátra maradt és odaült az ágyam szélére. Azt mondta, hogy ő ugyan nem vallásos, de mivel tudományos magyarázatot nem tud adni arra, hogyan maradtam életben, azt feltételezi, hogy valaki engem nagyon szerethet odafent. Majd kiment a szobából. Csak jóval később olvastam a Bibliában, hogy "aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." És azt is, hogy "Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből ". Ahogyan más hasonló helyzetekben sem, ekkor sem tudtam realizálni magamban azt, amin keresztül mentem, úgyhogy három nap múlva megint a kocsmában ültem. Nem tudtam akaratilag ellenállni az alkoholizmussal szemben, mivel az elsősorban nem pusztán egy probléma, vagy egy állapot, hanem egy személy. Egy szellemi lény, a sátánnak egy démona, aki kontrollt gyakorolt az akaratom felett és fogva tartott engem, mert a gyengeségem miatt átengedtem neki az irányítást.

      Éveken át tartott még ez az életvitel, közben összeomlott az idegrendszerem, szorongásos pánikrohamok törtek rám, ez fizikai tünetben erős, szívfájdalomban nyilvánult meg, amit csak erős gyógyszerekkel lehetett féken tartani. Majd 30 éves koromban kiderült, hogy hepatitis C vírus van a véremben, aminek a kezelésére (nem ellenszérum) egy évig tartó interferonos kezelésen kellett átesnem, aminek lázzal járó, nehezen viselhető mellék-hatásai voltak, különösen ezzel a szorongásos szívtájéki szorítással összeadódva. Ebben az időben napi 10-12 órát dolgoztam, sokszor szombaton is. A kezelés végére 20 kilót lefogytam és egy ponton úgy tűnt számomra, talán nem élem túl. Megcsapott a halál szele és egy mélységes félelem járt át. A körülöttem lévő emberek sem tudtak mit mondani, a közelállók ugyan biztatni próbáltak, de az ő szemükben is láttam a félelmet és a tanácstalanságot. Nagyon szerettem a költészetet, de ijesztő felismerés volt, hogy az általam nagyra tartott, híres költők elmúlással kapcsolatos verseit is áthatotta a kiszolgáltatottság-érzés és a halálfélelem. Majd mások tanácsainak engedve elmentem asztrológushoz, kineziológushoz, természetgyógyászhoz, írisz diagnosztához, ittam az „őserdők porát", de semmi nem segített, sőt a dolgok még kilátástalanabbá váltak.

      Már ekkor össze voltunk házasodva Erikával, a feleségemmel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő sokkal egészségesebb és erősebb volt, mint én. Végignézte a tobzódásaimat és végig kitartott mellettem. Hogy ő mekkora kincs számomra, azt is csak jóval később tudtam felfogni, mert addig a saját szétfolyó lelkem analizálásával voltam elfoglalva. A fiam ekkor két éves volt és én nagyon szerettem volna jó apja lenni valahogy, de mindez olyan távolivá vált.

      Ekkor kezdtem el olvasni a Bibliát és azt olvastam Jézusról, hogy szerte járt és embereket gyógyított. Annak idején a moziban megérintett ugyan valami, de most meg akartam érteni, hogy valóban kicsoda ő. Elképesztett, amikor az Ő szavait olvastam a halálról. Azt mondta, hogy az ő életét senki nem veszi el tőle, hanem ő teszi le azt saját akaratából, mert hatalma van arra, hogy letegye és arra is van hatalma, hogy újra felvegye azt. Majd a feltámadása után azt mondta, hogy halott voltam, de most már élek és nálam vannak a halálnak és a pokolnak a kulcsai. És, hogy ő az élet és ő a feltámadás.

      Egyik nap a munkahelyemen a megterheltségtől nem tudtam tartóztatni magam és sírni kezdtem. Bejött hozzám egy munkatársam és ahogy így látott engem, ő is elkezdett sírni, de nem félelmet láttam a szemében, hanem erőt és szeretetet. Nagyon megdöbben-tett. Azt mondta, Jézusnak van hatalma arra, hogy engem meggyógyítson, de meg kell tér-nem! Ennek a srácnak komoly beszédhibája volt, ezért is nagyon összeszedetten és lényegre törően beszélt. Azt mondta, hogyha akarom, imádkozzunk most. Bezártuk a szoba ajtaját és letérdeltünk a földre. Ahogy elkezdett imádkozni, dadogás nélkül, folyékonyan, olaszul beszélt úgy, hogy soha nem tanulta ezt a nyelvet. Én a gimnáziumban olaszul tanultam és az imájából kihallottam néhány szót, majd magyarul azt kérte: „Uram, Zoli téged keres, segítsd őt magadhoz és gyógyítsd meg! Jézus nevében! „Világos volt előttem, hogy neki kapcsolata van azzal az Úrral, akiről én a Bibliában olvastam. Erre én is mondtam vele együtt nagy istenfélelemmel:„ámen!"

      Néhány nappal ezután bekapcsoltam a TV-t, és éppen az egyik evangélium filmes változata ment. Annál a résznél kapcsolódtam be, amikor Jézus egy kővel eltorlaszolt sziklahasadék előtt állt, ahol egy négy napja halott ember feküdt. Erre Jézus azt mondta, hogy hengerítsétek el a követ. Egy izgalmi állapotba kerültem ekkor, majd ezt Jézus ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!" Engem is Lázárnak hívnak és a képernyőn egy addig halott férfit láttam kijönni a sziklahasadékból. Hosszú ideig sírtam ezután. Én nem tudtam, hogy halott vagyok, de az voltam. Kezdett összeomlani az a törékeny, hazug kép önmagamról és láttam, mennyire gyenge, képmutató és önző ember vagyok.

      Később letérdeltem a földre és könyörögtem az életemért. Kértem Istent, hogy ha lehetséges, bocsásson meg nekem és én szeretnék Őhozzá tartozni. Egyszer csak elkezdtem érzékelni Jézus jelenlétét nagyon valóságos módon. A szememmel nem láttam, de Ő megérintette a tarkómat és azt mondta: „Elég volt!" Tudtam, hogy vége az eddigi életemnek és egy új kezdők. Nem tudom szavakkal leírni azt az örömöt és boldogságot, amit akkor éltem át, és nem tudok elégszer hálát adni Istennek, hogy megkeresett engem. Hazaérkeztem az én Mennyei Atyámhoz.

      Az azóta eltelt tíz év alatt rengeteg csodát éltünk át. Mindent Jézusnak köszönhetek. Az alkoholizmus már a megtéréssel nem létező dologgá vált az életünkben. Négy hó-nappal később a feleségem is megtért, meggyógyultam a szorongásos pánikbetegségből, rendbejött az idegrendszerem. A hepatitis C miatt harmadfokú (közepes) májkárosodásom lett, de egy év múlva elvégzett újabb vizsgálat azt mutatta ki, hogy a májamban nem látható számottevő károsodás. A feleségem pajzsmirigy működési problémából gyógyult meg. Lábnyom, Zsófi nyaki bénultsággal született, amire a specialisták egy fél éves gyógykezelést írtak ki úgy, hogy nem vállaltak garanciát a teljes gyógyulásra. Végül a kezelésre nem került sor, mert Zsófi egy ima hatására azonnal meggyógyult, amit később vizsgálatok is alá-támasztottak. Egy hetet adtak az orvosok a 81 éves nagybátyámnak, mert a gyomrában egy műthetetlen, rosszindulatú daganat nőtt a főaortájára. Ennek ellenére hirtelen meg-gyógyult egy hosszan tartó böjt és ima hatására. Amikor meggyógyult, azt mondták: „A halott ember jár". Majdnem 6 évet élt még ezután.

      Mivel az édesapám tragikus módon halt meg az alkoholizmusból kifolyólag még mielőtt én megismerhettem volna Jézust, sajnos érte már nem tudtam harcolni. Viszont láttam embereket, ahogy megváltoznak és megtelnek élettel, amikor az Úrral találkoznak.

      Legfőbb vágyam az, hogy egyre jobban és jobban tudjak bízni Istenben, hogy mind-azt, amit Ő megtett értünk, azt rajtam keresztül is minél többekhez eljuttathassa.

Normal 0 false false false EN-US X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Sziasztok, engem Ipacs Szilárdnak hívnak.

2008 márciusában történt velem egy csodálatos dolog, ami teljesen felforgatta és megváltoztatta az életemet. Ezt szeretném megosztani veletek, de előbb hagy mondjam el, röviden milyen volt az életem az előtt. Sajnos már elég fiatalon, hat évesen nevelőotthonba kerültem a nem megfelelő családi háttér miatt. Tizenegy évig volt szerencsém állami gondozásban élni, ami rányomta bélyegét a további életemre. Belekeveredtem a lehető legrosszabb társaságba, ami egy igazi bűnözőt faragott belőlem. Először csak cigiztem, azután amikor csak lehetett lógtam a suliból, majd jött egy kis verekedés. Egyszer azon kaptam magam, hogy mindent, ami mozdítható elloptam és végül, de nem utolsó sorban rászoktam a kábítószerre. A könnyű drogokkal kezdtem, majd egyre keményebbekkel ismerkedtem meg. A vége a heroinfüggőség lett. Ez a szenvedély hét értékes évet vett el az életemből. Először én voltam a legszabadabb ember a világon, azután én lettem a legnyomorultabb. Egy kábítószeres bűnöző lettem, aki elvesztette a lakását. Hol munkásszállóban, hol meg az utcán laktam, mikor mire volt pénz. Azt hittem, hogy itt a vég! A sok bűncselekmény miatt, amit elkövettem a Fővárosi Bíróság úgy gondolta, hogy kivon egy időre a forgalomból. Hét év kilenc hónap börtönt kaptam, amiből összesen négy év három hónapot kellett leülnöm. Szép kis sikersztori, mi? Miután elröpült ez a pár év, egy szatyor ruhával, egy szatyor cigivel, húszezer forinttal szabadultam 2005 február hetedikén. Fogalmam se volt mihez kezdjek. Se munkám, se szállásom, se családom. Mivel nem nagyon értettem máshoz, visszamentem megint lopni és mivel nagyon egyedül voltam, megint jött a kábítószer. Persze megtaláltak a régi haverok, és teljesen visszaestem a régi életembe. Megpróbáltam kitörni ebből az életből. Először fanatikusan sportoltam, azután megpróbáltam mindenféle spirituális módszert: kineziológia, agykontroll stb. Egyik sem segített.  Még három év telt el ugyanígy. 2008 márciusára megint teljes káosz lett az életem. Ismét az voltam, aki azelőtt. Az életemet a kábítószer, a reménytelenség, a félelem és a kilátástalanság uralta. Azt gondoltam, innen nincs tovább. De tévedtem, és életem legnagyobb tévedése ez volt. A szívem legmélyéről felfakadt egy kétségbeesett segélykiáltás, hogy ha van Isten, akkor jöjjön és vezessen ki engem innen! És a válasz a Mennyből jött. 2008 márciusában megállt előttem JÉZUS KRISZUS, majd áprilisban megint. Azt mondta, hogy kövessem őt, legyek a tanítványa és megváltoztatja az életemet. Azt mondta, hogy ha hiszek és bízom, benne meggyógyít, felépít és vezet, hogy merre menjek. Megmutatja miért születtem és mi az életem értelme. Azt is mondta, hogy kárpótol minden eddigi szenvedésért, gazdaggá tesz, és ráadásul megkapom az örök életet. Én ezt mind elhittem neki, és tudjátok mi történt? JÉZUSNAK sikerült mindaz, ami a nevelőotthonnak, a katonaságnak, a börtönnek és nekem nem sikerült. Három év alatt teljesen megváltoztatta az életem, végre egészséges vagyok és tényleg szabad. Van rendes munkám és igazi barátaim. Van reményem és van jövőm, de ami a legfontosabb: örök életem. Most már nem félek, mert tudom, hogy tényleg jó kezekben vagyok. Leírhatnám azt a sok csodát, amit velem tett az Isten, de én inkább azt szeretném, hogy te magad éld át JÉZUSSAL a te csodáidat, amiket elkészített számodra, kedves olvasó. Egyvalami biztos: JÉZUSBAN soha sem fogsz csalódni, ő mindig meghallgat, mindig ráér, és mindig számíthatsz rá. Ő nem ember, hanem Ő az Isten. Köszönöm, hogy elolvastad az életem rövid történetét, és kívánom neked, hogy legyen részed mind abban az áldásban és boldogságban, amiben nekem van részem azóta, amióta megismertem JÉZUST,   : )

Ipacs Szilárd